A pörgős nyár után mindenkinek jót tesz egy kis relaxálás. A Balcsi vize is kezd folyamatosan lehűlni, de ha valaki még úgy érzi, hogy nem nőtt ki eléggé az úszóhártya az ujjai között, akkor irány Európa legnagyobb gyógyvize!

Ha Hévízen jár az ember érezhet egy misztikus légkört. Ezt csak fokozzák a tóban lebegő indiai vörös tündérrózsák és a Bibliából ismert kerub szobrok, amik ártó szellemektől védelmezik a tóban fürdőzőket. A vizet is védik, hogy el ne illanjon belőle gyógyító hatása. Habár erre kicsi az esély, ugyanis már a római kor óta töretlen.

A rómaiak pedig már csak tudják, hogy mi a jó, hiszen ők hagyták ránk, hogy Pannonia földje kiváló a szőlő termesztésre, ezért is lehetséges, hogy a zalai dombokon nő a híres cserszegi fűszeres. De azt tudtátok, hogy Hévízen minden évben száraz fehér bort választanak az év borának? Idén a Bezerics Pince Pátria nevű bora nyerte el a megtisztelő címet. Ez szó egyébként annyit tesz, hogy szülőföld.

A hely nemcsak a fehér bor szülőföldje, hanem régen egy római családé is volt. A családban élt egy kisgyerek, akinek volt egy kis őz szobrocskája. Ez a múzeum legértékesebb darabja. De a rómaiak nemcsak tudást és egy kis totemállatot hagytak ránk, hanem főzőkultúrájukat is, amit római kori főzőtanfolyamok keretei között kis lehet próbálni az ott termő fűszer- és növénykert felhasználásával.

A rómaiakon kívül állítólag élt itt egy boszorkány is a 9. században. Úgy tartják, hogy a falubeliek féltek tőle. Ezt az is bizonyítja, hogy egy 30 éves nő csontvázát találták meg úgy, hogy a háza is rá volt döntve. Valószínűleg nem merték a köztemetőbe temetni, nehogy a többi halott szellemében kárt tegyen. Ezt azért állították ilyen erősen, mert a csontváz mellett gyógyfüves tarsolyt is találtak. Feltételezhetően ő volt az első gyógyító Hévízen, aki sajnos a korabeli boszorkányüldözések áldozata lett.

Mi szerencsére nem érünk ilyen csúfos véget, ha ellátogatunk Hévízre. Sőt! Épp ellenkezőleg! Gondoltad volna, hogy a tóban fürdés már önmagában szépíti a bőrödet is és nemcsak a reumás tagjaidat javítja? Persze mindenkinek kisimultabbak a vonásai, ha nem fáj a dereka vagy a táskától megnyomott válla, de más korszerű természetes kozmetikai kezelések rásegítenek még. Például az iszapfürdő, ami olyan ásványi anyagokat tartalmaz, amik a bőrön át és belélegezve felszívódnak, így beindítva a test öngyógyító folyamatait. Szépülhetünk is, az arcunkra kenve bársonyosan simává varázsolja a bőrünket. A pórusainknak tisztítására még ott vannak a különböző szauna szeánszok is.

Egy napra a nagy Balatont a Kis-Balatonra cseréltem. Matula bácsi otthonában kivételesen nem engem kényeztettek: ezt a fokozottan védett 14 ezer hektárt nyugodtan nevezhetjük az állatok wellnessközpontjának. Erre az idilli helyre járnak pihenni ugyanis a különböző állatfajok képviselői.

A nádasokkal taglalt Kis-Balaton 7 ezer hektárja majdnem 300 madárfajnak otthona. Ezeknek a közel fele csak pihenni jár ide – néhány madár például csak a tollazatát leváltani érkezik a festői szépségű tájra. Az állati wellness hotel főleg azért kedvező, mert a kimerítőbb időszakokban a madarak könnyen táplálékhoz juthatnak. Halban például olyan gazdag a környék, hogy csak le kell meríteniük a fejüket a víz alá.

Persze a halakat sem kell félteni, az évezredek során rengeteg érdekes trükköt fejlesztettek ki arra, hogy táplálékhoz jussanak. Az itt élő harcsák egy része például az 50-100 kilót is elérheti – ők a gyakran revansot vesznek a madarakon, és „beporszívózzák” a közel merészkedőket. A lápos-mocsaras víz alacsony oxigéntartalma próbára teszi saját lakóit, de az igazán kitartó fajok, a csuka, a nyurgaponty vagy az ezüstkárász nagyon jól élnek a táplálékban gazdag környezetben.

A nagy hal megeszi a kishalat, „így lesz az értéktelen küszből értékes csukahús” – tanítja Matula bácsi Tutajosnak. A Berek valóban olyan, mint amilyennek Fekete István Tüskevár című regényéből megismerhettük. Nyüzsgő, mégis nyugalmas, kegyetlen, de igazságos, befogadó, de szigorú vendéglátó, sok-sok, szoros egymásra utaltságban élő állat és növény otthona.

Ezeknek a különleges lényeknek az életterét nem árt tisztelettel megközelíteni – ebben segítenek a Balaton-felvidéki Nemzeti Park munkatársai, a különleges vizes élőhely ugyanis csak az ő felügyeletükkel, szakvezetéssel látogatható. Ezen a terepen ez inkább segítség, mint korlátozás. A lápi élet fő haszonélvezői, a nyári ludak még hatalmas tömegben megfigyelhetőek, és a téli pihenőre érkező szürke gémek is viszonylag nagy számban megmutatják magukat, de például a bundás lakók nyomainak felfedezéséhez nem árt a szakértelem: szarvasok, nyestek, vaddisznók és vidrák nyomai rejtőznek a nádas mélyén.

Nemrég az aranysakál is visszatelepült a környékre. A gyönyörű, tényleg aranyosan-ezüstösen fénylő bundájú állatok koránt sem olyan félelmetesek, mint amennyire a nevükből következtetnénk. A rókához hasonló testfelépítésű, annál kicsit nagyobb testű ragadozók a kutyafélék családjához tartoznak, itt a Berekben pedig a rágcsálók rémei: ürgéket, pockokat, patkányokat is elejtenek. Az aranysakálokat sok-sok legenda lengi körül. Sokan azt gondolták, ezek az állatok valójában elvarázsolt nyulak, akik bokorba rejtőzve alakultak át. Ennek volt alapja: ha egy nyúl befutott a bokorba, ahol aranysakál rejtőzött, akkor ő már biztosan nem távozott, a kecses kutyaféle viszont annyira félős állat, hogy az embernek ritkán nyílt alkalma megfigyelni, legfeljebb nagyon jóllakott állapotban mutatta meg magát.

Az aranysakál Matula bácsi és Tutajos történeteiben, a Tüskevárban és a Téli berekben sohasem költözött el erről a területről. Sőt, kicsit Matula bácsi is itt él még: az ő emlékét őrzi a nemzeti parkban, a Diás-szigeten található Matula kunyhó és a Fekete István Emlékszoba. Abban, hogy ez a talpalatnyi terület épen megőrződött a Kis-Balaton környékéből, valószínűleg az író munkásságának is nagy szerepe volt. A legtöbbet a tájért és az állatokért azonban valószínűleg Vönöczky Schenk Jakab természetvédő tett.

Az erdélyi születésű Vönöczky eredetileg matematikusnak készült, de Hermann Ottó bíztatására ornitológiával kezdett foglalkozni. Sokáig harcolt a nagy kócsagok megmentéséért, de neki köszönhetjük a Kis-Balaton madarainak leső gyűrűzését, pontos megfigyelését is. A 1945-ben elhunyt ornitológus emlékét róla elnevezett kutatóházban ápolják. Itt a mai napig folyik a munka az élőhelyek megőrzéséért.

Van az a pont, amikor az embert taszítja a mainstream és az agyonhypeolt világ és csak egy nyugodt, csendes helyen szeretne eltölteni egy napot a párjával. Nem kapod az arcodba erősen, hogy ha szerelmes vagy, akkor itt a helyed és itt mindenképp jól kell magad érezned. Ilyen kis egyszerű hely Tihanyi-félsziget és a Káli-medence közé beszorult kis Fövenyes is.

Program: Strandolós randi

A fövenyesi strand annak ellenére, hogy elég kicsit alapterületű, azért kánikula idején sem jellemző, hogy egymásra lépkednének az emberek vagy összeérne egy idegennel a törülközőcsücsköd. Mindenki kényelmesen talál magának helyet az árnyékban vagy a napon egyaránt. Ráadásul a fizetős strandok közül a legolcsóbb. Olcsósága ellenére mégsem szenvedünk semmiben itt hiányt: lehet vizibiciklizni és kajakozni is.

Ebéd: Stílusteremtő strandbüfé

„Van egy művelt réteg, aki nagyon tudatos, nagyon tudja, hogy mit szeretne. Tudatosan vásárol, étkezik és választ. Őket céloztuk meg fogyasztóközönségként.” – meséli Nagy-Golyán Nikolett a fövenyesi Kalóz Strandbisztró tulajdonosa. Férje 14 évvel ezelőtt kezdte a fövenyesi büfézést a szokásos hekk-lángos étlappal. Számukra a fövenyesi strand és a büfé is egy szerelem. Itt ismerkedtek meg, itt volt a leánykérés, majd pár évvel később közös gyermekük keresztelője is.

Tavaly a szezon előtt vettek egy mély levegőt és megszabadultak az általánosított strandi repertoártól. Egészséges, természetes alapanyagokból finom és könnyű strandételeket szolgálnak fel. Újhullámos gasztronómiájuk már az első nyáron díjat kapott. 2015 strandételét, a Fish & Chipset kreatív séfüknek, Szabó Zoltánnnak köszönhetik, ami számomra teljesen újrafogalmazta a halrudacska fogalmát és elfeledtette velem azt a beidegződést, hogy a strandon mindig hekket kell enni.

Délutáni program: Csodálatos panoráma, csend és egy finom pohár bor

Amikor párotokkal kiteregettétek a vizes fürdőruhát és kifésültétek a balatoni vizet a hajatokból, felvettétek a szép ruhátokat, akkor el lehet indulni egy hosszabb sétára az Öreg Leshegyre, ahol már több mint 200 éve áll a Müller Pince. Előzetesen oda kell telefonálni Aranka néninek, aki, mire odaértek, finom vacsorát is készít nektek a gyönyörű látvány és a bor mellé. Egy kellemes borkóstoló után magad palackozhatod a kedvencedet, amit az este további részében esetleg még meg fogtok inni.

A nap zárása: Közös pokróc alatt a kertmoziban

Mi lehetne szebb zárása a napnak, mint közös pokróc alatt összebújva filmet nézni kis világító lampionok alatt?  Szerintem semmi! Kicsit elfogult is vagyok, ugyanis életem első randija a Balatonakali kertmoziban volt. Ezeket a csodás filmnéző helyeket Pálffy Gézának köszönhetjük, aki hosszú évek óta töretlenül teremti meg számunkra a romantikus moziélményt különleges helyszíneken (Révfülöpön például filmnézés közben mellettünk hullámzik a Balaton). Fövenyes különlegessége abban rejlik, hogy Géza és fia, Matyi nagyon odafigyelnek a vendégekre. Mindig friss popcornnal várnak és hideg üdítővel. Ha elfelejtettél meleg ruhát hozni, akkor mindig tudnak adni egy finom illatos plédet kölcsönbe.

Kirándulás két keréken, de nem bicajon

Gondoltátok volna, hogy van itt a hegyen egy kő, aminek három különböző története is van, hogy hogyan is került oda és kihez kötődik? Egyik kevésbé hihető, mint a másik. Az egyik szerint állítólag egy tihanyi óriás dobta át a félszigetről. A másik szerint egy középkori lovag tarisznyájában érkezett (jó nagy tarisznya lehetett és a lova is biztos hálás volt érte…). A harmadik szerint pedig erre járt a Kis Jézus Szűz Máriával és Józseffel. Ennek nyoma látszódik állítólag a kövön: Jézus apró lábáé és az őket kísérő csacsié. Ezért is hívják Szamárkőnek.

Érdemes a környéken túrázni is, hiszen a déli part ezen részéről kimondottan szép az északi. A Kőhegyi-kilátóba felérve szép időben elláthatunk akár Balatonkeneséig vagy Badacsonyig. Amit mindenképp látni fogsz, az a képetekbe robbanó Tihanyi-félsziget, aminek a tetején stabilan ott áll a Tihanyi Apátság két tornya.

Csúszások, mászások, kihívások

Nem véletlen, hogy kígyózó sorok állnak a Zamárdi Kalandpark kasszája előtt, amikor nincs kimondottan strandidő. Itt nemcsak az akadályokat kell leküzdeni, hanem saját magad és félelmeidet. Amikor megláttam, hogy milyen magasan, milyen kibogozhatatlan drótkötelek csüngnek a fejem fölött arra gondoltam, hogy inkább visszaülök Zamar, a kalandpark kis lénye ölébe fotózkodni inkább és a mászást inkább a nagyokra bízom. Aztán elfutott mellettem egy aprócska kisfiú és mászott lelkesen, csattogtatta a karabínerét és nyomult előre. Akkor éreztem, hogy ciki, ha meg se próbálom, így felmarkoltam a felszerelést, becsatoltam a sisakon és elindultam egy létrán a magasba.

Az első akadálynál próbáltam magam emlékeztetni arra, hogy kiskoromban balerina szerettem volna lenni és kecsesen egyensúlyoztam a kötélen, amiből a végére egy tütüszoknyás szárnyas víziló lett, de addig még sok mindent kell megmászni. Nem árt, ha az ember hajlékony, messzire nyújtható a lába és szereti a kihívásokat. Ja, és nem szabad eszetlenül nekivágni egy-egy akadálynak, mert a végén belegabalyodsz a kötelekbe és akkor kicsit tovább tart kikecmeregni a talpazatra. Én tényleg azt hittem, hogy átgondoltam a mászási technikámat, de egy kicsit belegabalyodtam a dolgokba. Ennek ellenére nem adtam fel, és húztam magam tovább. Az idén átadott új pályarész fantasztikus új kihívásokat kínál kicsiknek és nagyoknak. Minden létező irányba mozgatja a testedet, bár akkor nyilván jobban, ha nem vagy elég határozott.

Ha már úgy érzed, hogy legyőztél minden akadályt, amire vágytál, akkor még mindig ott van a lehetőséged, hogy az új Power Towerből kezdve keresztül csúszkáld a levegőben az egész kalandparkot. Vagy leugorhatsz egy hatalmas toronyból is. De, ha már úgy érzed, hogy az adrenalin szinted a maximumon van, akkor még mindig felülhetsz a kisvonatra szusszanni, vagy keresheted a kincseket, mint a régi amcsi aranyásók. Ha meg elkezd melegedni az idő, akkor a vízidodzsemben lövöldözhetitek egymás vízipisztollyal, de „majdnem” bele is eshetsz a vízben egy buborékba zárva.

Annak ellenére, hogy Vászoly egy elég apró és jól eldugott kis falu, azért a turisták mindig megtalálják például a Spanyolországban híres zarándokút névadójának, Szent Jakabnak forrását. Épp úgy, mint az El Caminon, itt is egy fésűkagyló jelzi Szent Jakab útját.

Mondhatnám azt is, hogy minden út Vászolyra vezet. Reményik Kálmán ötven éves korában úgy döntött, hogy ideje egyet váltania az életében. Maga mögött hagyta a nagyvárosi létet és leköltözött Vászolyra. Kálmán vezeti a Vászolyi Sajtmanufaktúrát, ahol egy kollégájával ketten finomabbnál finomabb sajtokat készítenek a vászolyi domboldalon. Mindig is érdekelte a gasztronómia, de nem tudja megmondani, hogy miért pont a sajtgyártásba vetette bele magát, de nagyon szereti csinálni. És hogy miért pont Vászolyon? Erre a kérdésre csak annyit válaszolt, hogy: „Erről nem kell mondanom semmit. Körül kell nézni és kiderül. Ha a pesti nyüzsgésből pénteken fáradtan lejöttem ide, akkor egy fél óra alatt kipihentem magam. Itt jól alszom.”

A budapesti tempót nemcsak Kálmán cserélte le Vászolyra, hanem Jónás György is, aki régebben sok híres ember asztalára tette le ínycsiklandozó fogásait. Nyugalomra és csendre vágyva beteljesítette régóta dédelgetett álmát:

 „Vászolyban voltam esküvői tanú a kis tónál, és itt ültem a kocsmában és eszegettem a tepertős pogácsámat és iszogattam a kólámat, és azt gondoltam, hogy ebből milyen jó vendéglőt lehetne csinálni.” – meséli Jónás György, akinek 18 éve dédelgetett vágya idén májusban teljesedett be, amikor is átvette a vászolyi presszó üzemeltetését, és egy igazi nagyi főztje típusú éttermet indított Szőke Zsolttal. Szétverték, felújították és már nyitottak. Olyannyira kinyitottak, hogy jó előre foglalni kell asztalt, ha kiszeretnéd próbálni valamelyik finomságukat.

Szerintük az a titka az azonnali sikerüknek, hogy ma a Balatonon csak alja meg teteje van a vendéglátásnak, és nincsen közepe. Ezt a nagymama típusú kategóriát, a rizses hústól a szalontüdőig nem lehet a Balatonnál sehol enni. A Zománc Bisztrócska a magyar emberek ízlésvilága. Ezért eszünk viaszosvászon terítőnél kis zománcos tányérkában nagyi csúnya szőnyegével a talpunk alatt a kredenc mellett.