Kirándulás két keréken, de nem bicajon

Gondoltátok volna, hogy van itt a hegyen egy kő, aminek három különböző története is van, hogy hogyan is került oda és kihez kötődik? Egyik kevésbé hihető, mint a másik. Az egyik szerint állítólag egy tihanyi óriás dobta át a félszigetről. A másik szerint egy középkori lovag tarisznyájában érkezett (jó nagy tarisznya lehetett és a lova is biztos hálás volt érte…). A harmadik szerint pedig erre járt a Kis Jézus Szűz Máriával és Józseffel. Ennek nyoma látszódik állítólag a kövön: Jézus apró lábáé és az őket kísérő csacsié. Ezért is hívják Szamárkőnek.

Érdemes a környéken túrázni is, hiszen a déli part ezen részéről kimondottan szép az északi. A Kőhegyi-kilátóba felérve szép időben elláthatunk akár Balatonkeneséig vagy Badacsonyig. Amit mindenképp látni fogsz, az a képetekbe robbanó Tihanyi-félsziget, aminek a tetején stabilan ott áll a Tihanyi Apátság két tornya.

Csúszások, mászások, kihívások

Nem véletlen, hogy kígyózó sorok állnak a Zamárdi Kalandpark kasszája előtt, amikor nincs kimondottan strandidő. Itt nemcsak az akadályokat kell leküzdeni, hanem saját magad és félelmeidet. Amikor megláttam, hogy milyen magasan, milyen kibogozhatatlan drótkötelek csüngnek a fejem fölött arra gondoltam, hogy inkább visszaülök Zamar, a kalandpark kis lénye ölébe fotózkodni inkább és a mászást inkább a nagyokra bízom. Aztán elfutott mellettem egy aprócska kisfiú és mászott lelkesen, csattogtatta a karabínerét és nyomult előre. Akkor éreztem, hogy ciki, ha meg se próbálom, így felmarkoltam a felszerelést, becsatoltam a sisakon és elindultam egy létrán a magasba.

Az első akadálynál próbáltam magam emlékeztetni arra, hogy kiskoromban balerina szerettem volna lenni és kecsesen egyensúlyoztam a kötélen, amiből a végére egy tütüszoknyás szárnyas víziló lett, de addig még sok mindent kell megmászni. Nem árt, ha az ember hajlékony, messzire nyújtható a lába és szereti a kihívásokat. Ja, és nem szabad eszetlenül nekivágni egy-egy akadálynak, mert a végén belegabalyodsz a kötelekbe és akkor kicsit tovább tart kikecmeregni a talpazatra. Én tényleg azt hittem, hogy átgondoltam a mászási technikámat, de egy kicsit belegabalyodtam a dolgokba. Ennek ellenére nem adtam fel, és húztam magam tovább. Az idén átadott új pályarész fantasztikus új kihívásokat kínál kicsiknek és nagyoknak. Minden létező irányba mozgatja a testedet, bár akkor nyilván jobban, ha nem vagy elég határozott.

Ha már úgy érzed, hogy legyőztél minden akadályt, amire vágytál, akkor még mindig ott van a lehetőséged, hogy az új Power Towerből kezdve keresztül csúszkáld a levegőben az egész kalandparkot. Vagy leugorhatsz egy hatalmas toronyból is. De, ha már úgy érzed, hogy az adrenalin szinted a maximumon van, akkor még mindig felülhetsz a kisvonatra szusszanni, vagy keresheted a kincseket, mint a régi amcsi aranyásók. Ha meg elkezd melegedni az idő, akkor a vízidodzsemben lövöldözhetitek egymás vízipisztollyal, de „majdnem” bele is eshetsz a vízben egy buborékba zárva.