Annak ellenére, hogy Vászoly egy elég apró és jól eldugott kis falu, azért a turisták mindig megtalálják például a Spanyolországban híres zarándokút névadójának, Szent Jakabnak forrását. Épp úgy, mint az El Caminon, itt is egy fésűkagyló jelzi Szent Jakab útját.

Mondhatnám azt is, hogy minden út Vászolyra vezet. Reményik Kálmán ötven éves korában úgy döntött, hogy ideje egyet váltania az életében. Maga mögött hagyta a nagyvárosi létet és leköltözött Vászolyra. Kálmán vezeti a Vászolyi Sajtmanufaktúrát, ahol egy kollégájával ketten finomabbnál finomabb sajtokat készítenek a vászolyi domboldalon. Mindig is érdekelte a gasztronómia, de nem tudja megmondani, hogy miért pont a sajtgyártásba vetette bele magát, de nagyon szereti csinálni. És hogy miért pont Vászolyon? Erre a kérdésre csak annyit válaszolt, hogy: „Erről nem kell mondanom semmit. Körül kell nézni és kiderül. Ha a pesti nyüzsgésből pénteken fáradtan lejöttem ide, akkor egy fél óra alatt kipihentem magam. Itt jól alszom.”

A budapesti tempót nemcsak Kálmán cserélte le Vászolyra, hanem Jónás György is, aki régebben sok híres ember asztalára tette le ínycsiklandozó fogásait. Nyugalomra és csendre vágyva beteljesítette régóta dédelgetett álmát:

 „Vászolyban voltam esküvői tanú a kis tónál, és itt ültem a kocsmában és eszegettem a tepertős pogácsámat és iszogattam a kólámat, és azt gondoltam, hogy ebből milyen jó vendéglőt lehetne csinálni.” – meséli Jónás György, akinek 18 éve dédelgetett vágya idén májusban teljesedett be, amikor is átvette a vászolyi presszó üzemeltetését, és egy igazi nagyi főztje típusú éttermet indított Szőke Zsolttal. Szétverték, felújították és már nyitottak. Olyannyira kinyitottak, hogy jó előre foglalni kell asztalt, ha kiszeretnéd próbálni valamelyik finomságukat.

Szerintük az a titka az azonnali sikerüknek, hogy ma a Balatonon csak alja meg teteje van a vendéglátásnak, és nincsen közepe. Ezt a nagymama típusú kategóriát, a rizses hústól a szalontüdőig nem lehet a Balatonnál sehol enni. A Zománc Bisztrócska a magyar emberek ízlésvilága. Ezért eszünk viaszosvászon terítőnél kis zománcos tányérkában nagyi csúnya szőnyegével a talpunk alatt a kredenc mellett.